AZ  UDMURT  NÉPI  DÍSZÍTŐMŰVÉSZET
FOLK ARTS AND CRAFTS IN UDMURTIA
 








  -

| |

Resume.

Az udmurt népi díszítőművészet az évszázadok során sajátos művészeti hagyományokat teremtett, amelyek jelentős helyet foglalnak el az Ural és a Volga-vidék kultúrájában. A folklórral és a népművészet más ágaival együtt az udmurt nép kultúrájának napjainkban is fontos alkotóeleme, a nemzeti hagyományok és a nemzeti tudat hordozója.

Udmurtföld egy markáns, eredetiségében mélyen gyökerező művészeti kultúra hazája. Területén a népi építészet és díszítő iparművészet számos alkotása maradt fenn. Udmurtföld - lakóinak történelmi-gazdasági és földrajzi adottságai révén - jelentős szerepet játszott a térség művészi kultúrájának a fejlődésében. Ez a beláthatatlan erdők vidéke, ahol a tűlevelű erdők a lombos erdőkkel váltakoznak, közöttük tarka virágszőnyegborította rétekkel, mezőkkel.

Az udmurt népi díszítőművészet különböző ágazatait kevéssé tanulmányozták eleddig. Az udmurtok dekoratív tárgyairól szóló első tudósítások a XVIII. századból származnak, amelyeket Pállasz P. Sz., Miller G. F., Georgi I. G. és Ricskov N. P. munkáiban és útijegyzeteiben találhatunk meg. A Volga-vidék népei életének és kultúrájának a XVIII. században megkezdett tanulmányozását a XIX. század etnográfusai folytatták. Átfogó etnográfiai anyag jelent meg az udmurtokról a század utolsó harmadában. De ha a szovjet korszak előtti irodalom egészéről szólunk, el kell mondanunk, hogy az udmurt kultúrát taglaló anyagok között csak szórványos közleményeket találunk a ruhadíszítésekről, a hímzésekről, a fafaragásról és a mindennapi életben való felhasználásukról. Udmurtföld művészetének rendszeres, tervszerű tanulmányozása a nagy októberi szocialista forradalmat követően kezdődött el. A 20-as 30-as évek az udmurt kultúra intenzív tanulmányozásának a korszaka. 1925-ben kezdte meg munkáját Udmurtföld területén Szokolov B. M. profesz-szor vezetésével az első tudományos etnográfiai expedíció, amelyet a Központi Néptudományi Múzeum szervezett; 1926-1928-ban a Tudományos Akadémia leningrádi részlegének expedíciója, 1930-1931-ben pedig Marr N. J. igazgató vezetésével a Szovjet-Kelet Népeinek Tudományos Kutatóintézete expedíciói dolgoztak itt. Az 1930-as expedíció eredményeit a Szovjet-Kelet Népeinek Tudományos Kutatóintézete tudományos kiadványa tette közzé. A kiadvány cikkei gazdag tényanyagra támaszkodnak és számot tarthatnak a kutatók érdeklődésére.

Az udmurtok népi művészetének tanulmányozásához jelentős hozzájárulás Belicer V. N. Az udmurtok népviselete című monográfiája (Moszkva, 1951.). Udmurtföld népi díszítőművészetének tanulmányozását az 1960-as 1970-es években nagyban segítették a megrendezésre kerülő összoroszországi és össz-szövetségi népművészeti seregszemlék. Ezeknek az éveknek a terméséből figyelmet érdemel Szemjonov V. A. Udmurt népi díszítőelemek (Izsevszk, 1964.) és Krjukova T. A. Udmurt népi képzőművészet (Izsevszk- Leningrád, 1973.) című albuma. Az udmurt népművészet művészettörténészi elemzésére ezekben az években az Udmurt Autonóm SZSZK Minisztertanácsa mellett működő tudományos kutatóintézet munkájának gyűjteményes kiadásaiban Vinogradov Sz. N., Koroljova N. Sz. és Klimova K. M. cikkeiben kerül sor.

Az utóbbi években az udmurt népművészet több külföldi - Nilo Valóén, Ildikó Lehtinen finn és több más - kutató érdeklődését is felkeltette.

Az udmurt népművészettel foglalkozó forrásmunkák elemzéséből kiderül, hogy a szerzők a fejlődésnek csupán egy-egy aspektusát érintették. Az udmurt népművészet teljes, mindent feltáró vizsgálata és elemzése még várat magára. A már levont következtetések általánosítása valamint azok kiegészítése és bővítése az újonnan feltárt művészeti emlékek alapján, továbbá az újabb dokumentumok tanulmányozása komoly tudományos, művészeti és gyakorlati feladatot jelent, ami ennek a munkának a tulajdonképpeni alapját képezi. Az album összeállításánál a Köztársasági Helytörténeti Múzeum és az Udmurt Köztársaság Képzőművészeti Mú zeumának gyűjteményéből használták fel a népművészeti anyagokat, továbbá népművészek magángyűjteményeit.

AZ UDMURT DÍSZÍTŐMŰVÉSZET, MINT A LAKÓTÉR SZERVEZŐ ELEME.XIX. SZ. -XX. SZ. ELEJE

A népművészet tükrözi az adott nép jellemét, világlátását, a szépről alkotott képét. A népmű vészét továbbra is fenntartja helyét az ember környezetében. Az ember környezete pedig elsősorban az otthona, sajátos térkihasználásává lakóinak életformájával, értékskálájuk és esztéti kai normáik sokféleségével. A lakóház milyensége viszont függ a környék klimatikus viszonyaitól és domborzatától egyaránt. Az udmurt népi építőművészetben a térbeépítés a természethez való minőségileg sajátos viszonyként jelenik meg. Az udmurt lakóházak szervesen si múlnak bele a környező táj arculatába a természet és az építészet harmóniájában rejlő egységet alkotva.

A népi építészek éltek a természet adta lehetőségekkel a lakóházak és a kultikus építmények elhelyezési módját illetően. Ha egy teljesen felépített udmurt paraszti portát megnézünk, nagyon világosan felismerhető, hogy kapcsolat van az udvar belső tere és az épületek elhelyezése között. Egy udmurt porta megjelenésében sokat köszönhet a kapunak. A kapu tölti be azt a kompozíciós szerepet, amely egyetlen szerves egységbe foglalta az udvar fő lé emelkedő építményeket.

A kapuk díszítésében rátapinthatunk az ud murtok sajátos térértelmezésére. Kitűnő példa erre - a napszimbólumok alkalmazása a kapudíszítésben. E szimbólumok számos formai eleme fellelhető: körök, oválisok, rombuszok, félkörök. Az alapmotívum, a nap szimbolikus ábrázolása a féldomború, süllyesztett faragás technikájával készült. A patriarkális életforma, a viszonylagos etnikai zártság és a földrajzi elkülönülés meghatározóak voltak abban, hogy az udmurtoknál sajátos viszony alakult ki az otthonukhoz. A lakóhely bonyolult építészetitérbeli együttese a formák és elképzelések egész világát magában foglalta, s ily módon a leghívebben tükrözte a nép szellemi életét, világlátását. Szemléletes példa erre az udmurtok lakóépületeinek kiképzése a XIX. sz. első feléből - a kenosz és a korka. A kettő közül kü Ionosén érdekes a kenosz - az udmurtok nyári fűtés nélküli nemzeti épülete. A téli lakóépület a korka szabadtűzhelyes, amelyet a XIX. sz. második felében felvált az oroszokénak megfelelő zárttűzhelyes tiszta szoba". A legfigyelem reméltóbbak a kétszintes kenoszok, amelyekne szerepe nem volt elhanyagolható az udmurt porta építészeti együttesének a kialakításában. A földszinten volt a kamra, a hombár, az emeleten pedig a hálóhelyiség. A kenosz hosszúkás formájú volt, deszkából készült nyeregtetővel, az oromzat felől kis folyosóval (tornáccal), amelyet az oldalfalak kiálló gerendáira erősítettek és faragott oszlopokkal támasztottak meg. Erre az emeleti folyosóra egy külső lépcső vezetett. A gazdagabb családok egy udvarban két-három kenoszt is építettek a család minden házaspárának külön-külön. Az ifjú pár egy külön felépített új kenoszban töltötte a mézesheteket.

Az udmurt kenosz belsejét szigorú egyszerűség, ésszerűség és konstruktivitás jellemzi. Általában kevés berendezési tárgyat találunk benne, de azok jelenlétét az ésszerűség és a dekorativitás szempontja diktálja. A kenosz lakótere tárgyainak szigorúan logikus megválasztásában sajátos művészi jelleg nyilvánul meg.

 A kenosz díszítő textíliái közül kétségkívül a finom kidolgozású, pompás ágy-, ajtó- és ablakfüggönyök a hangadók. Nagy mintagazdagságukkal tűnnek ki azok a kendők, amelyet a szoba díszítésére akasztottak hol a falra, hol a mestergerendára. A kendők díszítése, bár motívumaiban sok hasonlóságot mutat az ágy-, ajtó- és ablakfüggönyök, valamint szőnyegek mintáival, mintaszerkesztésében sajátos: három keresztcsíkra tagolódik a kendő mindkét végén. A díszítőszegély a kendő hosszának körülbelül az egyharmadát tölti be.

A mintás textíliák, amelyek hol használati, hol díszítő célból kaptak helyet a kenosz berendezésében, harmonikusan illeszkedtek egymáshoz és egy páratlan, sokszínű tárgyi környezetet teremtettek benne. Később az udmurtok a kenosz berendezésében kialakult művészi hagyományaikat átvitték a téli házuk, a korka belsejének a díszítésére is.

Az udmurt ház berendezésének két helyi változata alakult ki: az északi és a déli.

Az észak-udmurt házakban leginkább használatos szőttesek szedett mintás és többnyüs-tös technikával készültek. Az északi szőttesek mintázatára az apró mértani minták lakonizmusa, a ritmikus tagolódás áttekinthetősége és egyszerűsége, valamint a színek élénksége, s ugyanakkor harmóniája jellemző. Az északi udmurtok mintaszövésében és mintaszerkesztésében tetten érhető nem csupán a Volga-menti és Ural-melléki rokon finnugor népek szőtteseinek közös motívumkincse, de az észak-európai területen élő orosz lakosság művészete is. Megmutatkozik ez a kétvetülékes mintaszövés iránti érdeklődésben és az alapjában geometrikus minta egyenletes, minden részletre kiterjedő kidolgozásában, továbbá a piros-fehér kompozíciók és a lenszőttesek kedvelésében.

Külön kerül bemutatásra a beszermjanok díszítőművészete és a művészi szőttesek szerepe náluk a lakásbelsők díszítésében. A beszermjanok szőtteseiben az északi udmurtok szőtteseire emlékeztető vonások mellett vannak olyanok is, amelyek a déli udmurtokéval rokonítja azokat. Eredetiek a beszermjanok egy vagy több szál behálózásával készült azsúrmintás, áttört szőttesei. Azsúrmintával díszítették az ágy- és ajtófüggönyöket, kendőket, abroszokat, a bölcső takaróját. A könyv fejezete részletesen elemzi a déli udmurtok mintás szövését és szőnyegszövését. Lakásaikban a díszítő textíliák bősége, színgazdagsága, mértani mintáik sokfélesége a nemzetnek a rendről és a kényelemről alkotott elképzeléseit tükrözi.

 A déli udmurtokat körülvevő tárgyi világban a fő helyet a szőnyegek foglalják el. Készítési technikájukra nézve ezek a szőnyegek nem bolyhosak, simák, szálbehúzással, több nyüsttel készültek. Mintaszerkesztésük szerint a szőnyegek szélminta nélküliekre és zártakra oszlanak, utóbbiaknak van egy középső mezeje, amit szélminta vesz körül. A déli udmurtok mintaszövésében alkalmazott technikák sokféleségében sajátos helyi vonások észlelhetők. Az egyik ilyen sajátosság a sokszínűség és a színek nagyfokú telítettsége. A minták felnagyítottak és sematizáltak, ami a keresztszálként alkalmazott gyapjúfonállal magyarázható. A színelosztásban az asszimmetria érvényesül a vonalak ritmusát nem követi a színeké.

A déli udmurtok az egész finnugor népcsoportból kitűnnek mintás szőtteseik készítésének sajátos technikájával és mintázatával, azok sokféleségével és esztétikai horderejével.

Az udmurt lakásbelsők sajátossága, hogy minimális mennyiségű bútort használnak, szabaddá téve a teret a díszítő textíliáknak és a fából készített tárgyaknak, olyanoknak, mint a hétköznapi és a rituális edények, a faragott hímzőrámák és guzsalyok, nyírfaháncsból készített sótartók és kosarak, bölcsők és ágyfejek (jürazpu"), amelyekre a tárgyak formai építkezésének tektonikussága, a körvonalak plasztikusságában rejlő energia és kifejező erő, valamint a díszítőelemek bizonyos visszafogottsága jellemző. A szőttesektől eltérően a faragással és fonással készült mindennapi tárgyak tekintetében nincs helyi eltérés az északi és a déli udmurtok között, ellenkezőleg éppen a népművészet eme ágazataiban mutatkoznak meg az udmurtok művészi elveinek közös volta. Ez elsősorban a faragott köznapi tárgyakra vonatkozik, amelyekben az udmurtok általánosan elfogadott esztétikai elképzelései összegeződtek és segítették a pontos, meghatározott művészeti normák kikristályosodását. A nép művészeinek sajátos technológiájuk segítségével sikerült a legmélyrehatóbban felszínre hozni egy-egy anyag dekoratív lehetőségeit.

Érdekesek és sokfélék formai megoldásuk és díszítésük szempontjából a rituális edények, amelyeket rendszerint nyírfából, nyárfából, fenyőfából, gyökérből és csavart fából faragtak. Az udmurt nemzeti rituális edények közül figyelmet érdemel a nagy női merítőkanál, amely általában úszó madár vagy hajó formájú. Ez volt az oszthatatlanság, a vérségi kötelék és a fajfenntartás jele, szimbóluma.

A hétköznapi használati tárgyak sorából érdemes kiemelni azokat a tálakat, amelyekben a kását szolgálták fel, amikor megegyeztek a jürdona"-hozományban. A tálak külső vagy belső oldalára a mesterek odafaragták a puszi-tamgi"-t, a nemzetség jelét, amelyek finom rajzolatukkal díszítették úgy a köznapi, mint a rituális edényeket is. Művészi kivitelezésükben a nyírfakéreg kosarak, dobozok igen sokfélék. Gazdagon díszítettek mértani alakzatokkal: háromszögekkel, rombikus motívumokkal, körökkel, amelyeket ma is a nap szimbólumaként fogunk fel, s amelyek a régmúlt tudati emlékeit idézik fel az emberben.

 A jó megfigyelőkészség és a természettel való közelség tanította meg az udmurt művészt arra, hogy ne csak érezze az anyagot, de bánni is tudjon vele alkotóan. A művészi famegmunkálásban tetten érhető, hogy az alkotó nemcsak érti, de még ki is hangsúlyozza annak tárgyi voltát, s ez a vonás legszembetűnőbben a fonás művészetében nyilvánul meg. A fűzfavesz-szők, a fenyőforgácsok és a nyírfakéreg megmunkálásának egyszerűsége, s az a tény, hogy ezek az anyagok mindig bőségesen álltak rendelkezésre, továbbá az ilyen eszközök viszonylagos könnyűsége és tartóssága a fonást nélkülözhetetlenné tették számos használati tárgy készítésénél.

Magas fejlettségi szintet ért el az udmurtok-nál a vessző- és háncsfonás: a sakktáblaszerű, a spirális, a hosszanti, a harántcsúsztatott s ezeknek a különféle változatai. A sakktáblaszerű, keresztfonást például a fenyőforgácsból készült dobozszerű nagy kosarak készítésénél alkalmazták. Ilyenekben őrizték a gyapjút, a pelyhet, ilyenekben tartották a textíliákat és a fehérneműt is.

DÍSZÍTŐMŰVÉSZET AZ UDMURTOK HAGYOMÁNYOS ÖLTÖZETÉNEK EGYÜTTESÉBEN. XIX. SZ. - XX. SZ. ELEJE

A lakásbelsőkben uralkodó szerepet játszó textíliák gazdag tradíciójú mintaszerkesztésén és színépítkezésén alapuló díszítési rendszer sajátosan fejlődött a ruhadíszítésben. A lakótér szabályos térbeli és tárgybeli elrendezésén nyugvó harmóniában a ruházat sajátos szerephez jutott. Szervesen kapcsolódott ehhez a térhez, és az egyik legfontosabb eleme volt az adott, művészi értelmet nyert közegnek.

 A hagyományos öltözet díszítésének elvei legjobban az északi udmurtok női viseletében nyilvánulnak meg, amely napjainkig megőrizte az ősi udmurt öltözet lényeges vonásait és szigorúan betartott díszítését. Az öltözet formáinak visszafogottsága, egyszerűsége, jól átgondoltsága, az alapdarabok pontos arányai nagy kifejezőerőt kölcsönöznek a női öltözéknek. Míg a XIX. század első felében a női öltözet díszítésében a hímzés volt a hangadó, a század második felétől fogva az északi udmurtok a hímzést mintás szőttesekre cserélték fel. A vörös színű, szedett minták az ujjakra és a ruha széleire kerültek. Nagyon szembetűnőek voltak az ingek és köpenyek fehér anyagán. Ugyanakkor minden egyes ruhadarabnak megvolt a maga mintája, a minta nagyságát pedig meghatározta a fehér háttér és a minta aránya. Érdemes külön megfigyelni, milyen szigorú szabályok alapján helyezték el a hímzést a női ruházaton. A hímzések a mellrészt, az ujjakat és az ing szegélyét borították. A kivarrott mellrész (kabacsi) látható volt a köntös nyílásában. Az itt elhelyezett hímzések a legbonyolultabb és legmunkaigényesebb öltésekkel, a szálszámolá-sos ferde öltéssel, száröltéssel, tömőöltéssel és ágasöltéssel készültek. A kabacsik hímzésének egyik sajátossága az, hogy a különböző öltések olyan közel kerültek egymáshoz, hogy teljesen betakarják az alapanyagot.

 A hímzés és a szövés nem játszott kisebb szerepet a beszermjan női viseletben sem. Náluk a hímzés és a szövés mintáinak megvoltak a maga szigorú logika és ésszerűség szabta törvényei és megvolt a színek és vonalak ritmusára épülő harmóniájuk.

A déli udmurtoknál a szövött minta volt a női ruhák kedvelt díszítési módja. Ezeknek a női ruháknak megvoltak a maguk elidegeníthetetlen sajátosságai. Ezt a sajátosságot a különféle mintaszövési technikák - szálbehúzásos, szedett mintás, több nyüstös - alkalmazásával érték el. A szabásvonalat és a ruha sziluettjét néhány mértani alakzatból, rombuszból, keresztből, háromszögből álló, vagy indaszerű minta emelte ki. Egyes helyeken sűrű volt a minta, másutt szellősebb, nagyobb hézagokkal, s mindez abból a célból, hogy kihangsúlyozza az egész öltözet építkezési szerkezetét, formáinak plasztikusságát.

 A déli udmurtok ünnepi női viseletében nagy szerepet kaptak az ékszerek: melldíszek, fülönfüggők, karkötők. Ezek az ékszerek általában egyszerű formájúak, ezüstből készültek, néha aranyozottak. A mesterek gyakran használtak díszítésre ezüst pénzérméket. Érdekesek a karkötők, amelyek az ékszerkészletek elengedhetetlen elemei voltak. Általában páros volt a számuk, mintázatuk azonban többnyire különbözött egymástól. Eredetiek az ezüst melldíszek (moniszták), amelyek a XIX. század második felétől váltak kedveltté a délen lakó udmurt nők körében.

A XIX. század végén - a XX. század elején a déli udmurtok öltözetének díszítése lényeges változásokon megy át. Az addigi kétszínű pirosfehér mintázat helyét a sokszínűség váltja fel, ahol a hangadó színek az anilin, a zöld, a málna, az ibolya és más élénk színek.

AZ UDMURT NÉPMŰVÉSZET NAPJAINKBAN ÉS KORTÁRS MŰVELŐI

 Az udmurt díszítőművészet ma sem veszített jelentőségéből és napjainkig élő hagyomány. Ugyanakkor ez a hagyomány egy egyre inkább urbanizálódó mai falu sajátos körülményei között fejlődik tovább.

Ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy az udmurtok népi művészete különös intenzitással fejlődik a nagy ipari centrumokhoz közel eső vidékeken. Ez annak tanúbizonyítéka, hogy a népi díszítőművészet függetlenül létezik a társadalom gazdasági és műszaki szintjétől. A népi díszítőművészet Udmurtföld mai kultúrájának elválaszthatatlan részeként továbbra is megőrzi magas művészi színvonalát. Helyhez kötődő sajátosságainak gazdagsága arról tanúskodik, hogy egy bonyolult, többsíkú jelenséggel állunk szemben.

 Az udmurtok díszítőművészetében gazdag ősi hagyománya van a textíliáknak. A szőttesek, a hímzések, a művészi kötés, a szőnyegszövés volt a népművészet legvirágzóbb ága.

A fejezet megvilágítja, milyen szerepet játszik a népi díszítőművészet a mai otthon berendezésében. A belső térkihasználás alapelveit tekintve megállapíthatjuk, hogy bizonyos esetekben a hagyományos elemek harmonikusan együttélnek az új életforma elemeivel. Másutt, bár ez a ritkább, láthatjuk a hagyományos megőrzését. A modern lakásbelsőkön a minták fő-hangsúlya a könnyed, lebbenő függönytextíliákról a bútortextilre helyeződött át. Az újszerű összetétel kialakulásában nem utolsó szerepet játszott a gyári bútor és a gyári szőttesek megjelenése. A ránézésre különböző típusú gyári és kézi szőttesek nem ütik egymást, ellenkezőleg, kölcsönös - méretbeli, ritmikai, színtartalmi - kapcsolatba kerülve egymással egy harmonikus lakásbelsőt képeznek.

 Napjaink udmurt szőtteskészítői és szőnyegszövői között is vannak igen eredeti, egyéni hangú művészek. Közéjük sorolható Behte-reva G. L, Tyimofejeva 0. J., Mazitova Z. A. és sokan mások. Ők azok, akik alkotó módon folytatják az udmurt textilművészet hagyományait, őrzik annak sokszínűségét, gazdag motívumkincsét.

 Az utóbbi években lényeges változások mentek végbe az udmurt otthon művészi díszítésében. Napjainkban díszítőelemként széles körben alkalmazzák a fafaragást és a festést. De talán soha ennek előtte nem volt az udmurt paraszt háza ilyen nagy odaadással díszítve, nem nézett ki ilyen szépen. Most a faragott ablakkeretek, párkányok, homlokzatok díszítését kiegészíti az egész fal és homlokzati rész azsúr-mintázatú deszkaburkolata. Az utóbbi öt évben készült házaknál a rátétek mintázatát fűrészeléssel vágják ki és többszínűre festik. A színek nagymértékben segítik, hogy az épületkülső és -belső dekoratív elemei szorosabb kapcsolatba kerüljenek egymással. Néhány faragott díszítőelem motívum használatában rokonságot mutat e motívumoknak a textíliáknál történő alkalmazásával.

Mi, kétségtelenül, az udmurt népművészet fejlődési és újjászületési folyamatának vagyunk tanúi, jóllehet számos alkotói és szervezési problémával kell szembenézni, amelyek általánosak, az ország más vidékeire is jellemzőnek mondhatók. Szélesíteni kell a népművészet szféráját, újra kell éleszteni a századelőn kihunyt szövőcentrumokat, fokozni a részvételt, új szervezeti formákat találni, bővíteni a népművészek számát, növelni tekintélyüket - ezek a népművészet azon problémái, amelyek megoldása biztosíthatja továbbfejlődésének útját modern világunkban.

 

2003-2004 .
,

  | |

 

Hosted by uCoz